Adatkapcsolat, üzemidő, verdikt

Kettő darab nanoSIM-et fogad be a készülék, ezeken keresztül szimultán 4G kapcsolatra képes a telefon, az 5G-t és eSIM technológiát nem támogatja. Van viszont Wi-Fi hívás és VoLTE, ami tapasztalataink szerint a Telekom hálózatán hibátlanul működik hazánkban, ám a beszélgetési hangminőség nem tökéletes, kissé túlszűri a beszélő hangját a mikrofon és digitális érzetű lesz a másik fél számára. Mi ellenben remek hangerővel halljuk majd a vonal túlsó felén beszélőt. A le- és feltöltési sebesség átlagos 2,4 és 5 GHz-es Wi-Fi hálózaton is (802.11a/b/g/n/ac), a Bluetooth 5.2-es kapcsolat stabil. Navigációhoz van digitális iránytű és GPS, GLONASS, Galileo, valamint Beidou műholdas rendszerek támogatása, ezeken keresztül városi környezetben 6 másodperc alatt talált 2 méteres pontossággal jelet a telefon. Van beépített gyorsulásmérő, környezeti fény- és közelségérzékelő, magnetométer, valamint giroszkóp a fedélzeten, hiányzik a barométer. Az NFC ellenben megvan és a Google Pay rendszer is rajta van a telefonon, így a Wallet vagy más alkalmazás segítségével mehet a mobilos fizetés. A beépített infravörös port segítségével a Note 17 Pro használható távirányítóként tévék, klímák, egyebek kezelésére is.

(forrás: Mobilaréna) [+]

A beépített akkumulátor 5050 mAh-s, ez átlagos telepméret, de a takarékos hardver ellenére sem hoz ki belőle sokat a Note 17. A PCMark Work 3.0-s tesztjén, ami valós idejű használatot szimulál folyamatosan, 14 órányi és 31 percnyi eredményt hozott a telefon, terheléssel a 6-7 óra, átlagos használattal inkább a 7-8 órás képernyőidők tűnnek reálisnak tapasztalataink szerint. Tegyük hozzá, hogy az automata fényerő folyamatos ugrálása miatt 50% körüli fix fényességgel használtuk a telefont legtöbbször. A dobozban mellékelt töltővel másfél órát és hét percet vett igénybe egy 5%-ról 100%-ra való töltés, a töltésplafon 27 wattnál volt a használt mérő szerint. Ez is átlagos értéknek mondható, láttunk már ezen az áron gyorsabbat, de lassabbat is. A vezeték nélküli töltés nem opció.

(forrás: Mobilaréna) [+]

Összegzés

A Note 17 Pro az Ulefone első próbálkozása arra, hogy a strapabíró készülékekkel szerzett tapasztalatait átültesse a klasszikus okostelefonos vonalba és megpróbálja megmutatni, képesek minőségi készüléket összerakni. Ez igaz is, amíg tényleg csak az összerakásról van szó. A felhasznált hardveres elemek, legyen szó a kameráról, a rendszerchipről vagy a kijelzőről, jók, és a körítés is igényesre sikerült. Megjelenésében oda is fér akár a prémium középkategóriás eszközök mellé is a Note 17 Pro, de az élet ugye nem csak külsőségekből áll.

Ha pedig a szép külső alá nézünk, akkor elő is jönnek hibák. Az egyébként jó minőségű AMOLED panel automatikus fényerőállítása teljessen megbízhatatlan, a rezgőmotor kicsit gyenge, eltűnt a 3,5 mm-es csatlakozó és a tárhely microSD-vel való bővíthetősége. Igaz, a beépített 256 GB-os UFS 2.2-es tárhely bőséges és sebessége is jónak mondható. Ugyanígy a 12 GB operatív memória is kifejezetten jónak mondható a kategóriában és az ismerős MediaTek Helio G99-es SoC-vel együtt ez kellően pörgős rendszersebességet biztosít. Ugyanakkor a felület magyar fordítása addig megy, amíg az AOSP-t lefordították, minden egyéb extra jó esetben angolul jelenik meg, rosszabb esetben teljesen félrecsúszott magyarral. Érdemes lett volna egy pici extrát beletenni a szoftveres oldalba, és itt nem feltétlen a fordításra gondolok, inkább arra, hogy ne legyenek elrejtve funkciók random menüpontok alá. Vagy arra, hogy ha már a hardver megvan a kamerában, egy kicsit jobb feldolgozó algoritmust kapjon és ne hozza a szokásos hibákat.

[+]

Nem feltétlenül hiba, hogy nincs 5G, jó pont, hogy van NFC. Viszont a százezer forintos sáv már az a kategória, ahol hivatalos forgalmazásból vehet az ember Redmi Note 13 5G-t, vagy az egy évvel korábbi modellek közül a Note 12 Pro 5G-t is. Ha meg csak a külső a fontos, ugyanezzel a hardverrel, de szinte azonos megjelenéssel, és olcsóbban kapható a Blackview A200 Pro. A Honor kínálatában is találunk ezen az áron akár Lite modellt, akár X8b-t, szintén remek AMOLED kijelzővel, ha pedig az is kell, hogy a széleken kanyarodjon a panel, a Motorola tavalyi Edge 40 Neo készülékét is meg lehet csípni az Ulefone árában. De ha elégedettek vagyunk kevésbé karcsú készülékházzal is, akkor a Moto G72-ben ugyanezt a hardvert megkapjuk olcsóbban, vagy ha Samsung telefont szeretnénk, a Galaxy A34 is megfordul már százezer forint körüli áron. Mindez pedig megpecsételi az Ulefone Note 17 Pro sorsát azzal, hogy nem pecsételünk. Látjuk, értékeljük a gyártó által prezentált fejlődést, de a jó alkatrészek összelegózása nem egyenlő azzal, hogy jó készülék születik. Itt a szoftveren csúszik el leginkább a dolog, és már csak a rendes magyar fordítás hiánya miatt is inkább a fentebb felsorolt modellek közül javasolnánk választani.

Az Ulefone Note 17 Pro a gyártó jóvoltából került hozzánk tesztre, a készüléket itt lehet megvásárolni.

viragdani01

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!